Ma május 22 -én csütörtökön kegyetlenül elverte az eső Szeredát. Egy Passuth László könyv címe jutott az eszembe "Az Esőisten siratja Mexikót". Mert most is siratta, de most nem Mexikót. Nem tudta érzéketlenül végignézni azt ami történik ebben a kisvárosban. Emberként is nehéz elviselni. Istenként biztos kegyetlenül fárasztó és elszomorító lehet. Így hát a siratást választotta. Hosszasan elsiratta az utóbbi napokban történteket. Részenként erőteljesen, haragosan utána csendes halk zokogással, majd megint rázendítve mint aki egyszerre akar fenyíteni és a lelkünkre beszélni.
El akarta sírni, mondani nekünk azt, hogy a hazugság, az átverés, a szemfényvesztés, a hamis ígérgetés, a félrevezetés, hangoskodás, és "az idegen tollakkal való díszelgés" nem dicséretes tulajdonságok még a politikában sem. Ugyanakkor figyelmeztetni akar arra, hogy olvassunk a sorok között. Nézzünk az elmondott ígéretek és a megtörtént dolgok háta mögé. Ha ezt megtesszük akár mi is rázendíthetünk-keservesen.
Hihetetlenül átlátszóak és értéktelenek azok a lépések amiket az utóbbi időben tesznek azért, hogy elfelejtessék azt a siralmas helyzetet amit az utóbbi időben városunkban megéltünk. Nagyon nagy buzgalommal megjavították útjainkat, kitakarították a piacot-parkot, ingyenes orvosi vizsgálatot, focimeccset, gulyásozást és ki tudja még mit szerveznek. Naponta 100-szor ordítják mindenki fülébe, a szlogent, nehogy elfelejtse ki a legerősebb, leghatalmasabb.
A következő négyévi "programról" beszélnek rezzenéstelen arcal akkor amikor az elmúlt négy év "programjának" megvalósítása valahogy kimaradt vagy a tanintézmények korszerűsítéséről, "civilizációs követelményekről" akkor amikor az óvodás gyerekek kénytelenek délután járni helyhiány miatt és állami támogatásra kellett várni hosszú éveket ahhoz, hogy a városi általnos iskolánkba végre 2008-ban bevezessék a vizet.
Ezen kívül azt mondják fontos az egyház olyannyira, hogy a Szentannai Óvoda épületét az egyháznak való visszaszolgáltatás előtti utolsó évben azért kellett bezárni mert a mi elöljáróink nem költöttek már pénzt rá mondván "miért javítsuk másnak". Nem utolsó sorban fontosak az emberek -mondják szemrebbenés nélkül- akiket mindig meghallgattak, panaszaikat végigbólógatták, de történni nem nagyon történt semmi azután.
A legszomorúbb mégiscsak az a rész amikor azt mondják mostantól másképp lesz. Biztatnak, reményt ébresztenek és ha nem figyelünk oda akkor a kijelentéseket, ígéreteket, cirkuszt, parádét még valóságosnak is láthatjuk vagy el is hihetjük pedig ezeket hallgatva inkább sírni kellene.
Ezért sírt az Esőisten is ezen a májusi napon.
hangosan gondolkozok egy kicsit és leírom hátha ér valamit.
